Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Konfitálás

2012.05.08

 

Konfitálás: régi eljárás, csak a kifejezés trendi

 


A konfitálás néhány éve igen felkapott, sokat hangoztatott dolog lett a gasztronómiában. Az ember hajlamos azt gondolni, hogy valami nagyon 21. századi csoda búvik meg a rejtélyes szó mögött, pedig csupán egy többévszázados múltra visszatekintő, az ételek tartósítását, tárolását lehetővé tevő technikáról vanszó.

 


A puccosnak rémlő konfitálás szót a francia nyelvből vettük át, ők igen sok mindent neveznek confit-nek (ejtsd konfi), kezdve a zsírban eltett kacsától ahagymalekvárig. Franciául a lekvár confiture (ejtsd konfitűr), ami a gyümölcsök lassú, gyenge tűzön főzését jelenti ugyebár. A folyamat hasonló a húsoknál is: lassan főzzük, lehetőleg zsírban, mi inkább abálásnak hívjuk, ami még nagyanyáink számára élő és hétköznapi konyhai tevékenység volt.A szép piros zsírosbödönök mélyén megbújó hússzeletek sokunk gyerekkorát megízesítették. Épp ezekért az extra ízekért, a hús utánozhatatlan állaga miatt maradt fent és lett újra igen népszerű eljárás a konfitálás. Holott igazán égető szükség nincs az ilyenfajta tartósításra, hiszen ott a hűtő, a fagyasztó, amelyben könnyedén, szinte minőségromlás nélkül, hosszú ideig tárolhatjuk a fel nem használt készleteinket.

A konfitálás azonban kicsit más. Itt a hús lassan, finoman, fűszerekkel gazdagítva készül el. Az eljárás lassúságra ítéli a háziasszonyt, és ez az a slow cooking, ami segít megőrizni a hús eredeti ízét, időt enged, hogy a fűszerek finoman átjárják a rostokat, és a zsír nem hagyja, hogy a hús kiszáradjon.

 

Leggyakrabban libát és kacsát konfitálnak, hmmm, de jól néz ki!

 

A leggyakrabban konfitált húsok a szárnyasok, ezen belül is a liba és a kacsa, de gyakran készítenek sertéshúst is ezzel a módszerrel. Hal is konfitálható, a legdivatosabb ezek közül a lazac, a tonhal, a tőkehal és a fogas, de az utóbbi években hallottunk konfitált borjúról, bárányról, és a szárnyasok közül már a galamb és a fürj is áldozatul esett ennek a technikának.

S hogy mi is a lényege a zsírban abálásnak? A lassan, alacsony hőfokon készített hús hőmérséklete a hús közepén nem sokkal kevesebb, mint a szélein, így nagyjából azonos módon abálódik és nem szárad, szálkásodik ki a hús. Ha nagyon tudományosak szeretnénk lenni, akkor a konfitálás során a hús maghőmérséklete nagyjából 70-75 fok körül mozog.

 

A hosszan, abálva készült húst körettel vagy egytálételbe belefőzve is fogyaszthatjuk

 

Konfitálás a gyakorlatban

 

Hosszan, alacsony hőfokon sül-fő porhanyósra a hús

 

A konfitáláshoz a nagyobb darabokra vágott húst sóval, borssal bedörzsöljük, fűszerezzük (leggyakrabban babérlevéllel, zúzott fokhagymával, kakukkfűvel, rozmaringgal), majd néhány órát - vagy akár egy egész éjszakát - a hűtőben hagyjuk. Ezután a húst letörölgetjük, majd liba- vagy kacsazsírt olvasztunk, és a húsokat abba fektetjük úgy, hogy a zsír teljesen ellepje. Majd a maximum 80 fokos sütőbe helyezzük a tepsit, és legalább 4-5 órát hagyjuk abálódni a húst. Akkor jó a hús, ha a hústű már gond nélkül végigfut benne.

Az elkészült húst hagyjuk a zsírral együtt kihűlni, majd a húsokat egy edény aljába szedjük, és a tiszta, pecsenyelétől mentes zsírral légmentesen befedjük.  Az így elkészített hús akár fél évet is kibír egy kellően hűvös helységben tárolva, ennek ellenére ma már az konfitált húsokat érdemes a hűtőben tárolni.

A elkészült húsokat aztán igen sokféleképp felhasználhatjuk. Feltétként adhatjuk tavaszi főzelékekhez, vagy gyors átmelegítés, pirítás után körettel kínálhatjuk. A konfitált húsaink belekerülhetnek más egytálételekbe is, ahol a magukba szívott ízeket továbbadhatják. Klasszikusan ilyen ételnek számít a francia vidék megkerülhetetlen egytálétele, a cassoulet (ejtsd: kasszulé). A cassoulet-ba leggyakrabban konfitált kacsacomb kerül, bár a konfitált hús mennyisége és milyensége tájegységenként változik ennél az ételnél.

 

Cassoulet, a francia babos egytálétel konfitált kacsacombbal

 

Magyarországon is ismert és alkalmazott technika volt a zsírban abálás, a hűtő megjelenés után is megmaradt a zsírban sült és abban eltett libamáj, s az utóbbi éveknek köszönhetően egyre gyakrabban találkozni konfitált hússal készített vagy magát a konfitálás folyamatát leíró recepttel.

A módszer egyszerű, bár gazdaságosnak nem tekinthető, hacsak nem készítünk igen nagy mennyiségű húst egy-egy maratoni sütőhasználat esetén, viszont az eredmény mindenért kárpótolni fog minket. Az omlós, ízletes hús semmivel össze nem téveszthető ízéért az ember hajlandó pénzt és időt áldozni, s hogy ilyen húshoz jusson, a legjobb módja, ha konfitálja azt.